...
Az ő jelenléte is ott himbálódzik e metaforában, mint ahogy azon vesztes százezreké is, akik a lecsapolatlan múlt hínárosába süllyedtek, de már képtelenek kimászni belőle, vagy ha mégis, a mocsár szaga rajtuk. A mai kallódók nemzedékét nem is említem. Elborzadva figyelem azt a folyamatot, amely a költészet térdre hullását, zavarosba süllyedését idézheti elő. Hova lesz a hiteles, igaz emberi szó, ha a Föld lakóit ebben az új, kifordított nyelvezetű, zagyva, arc- és mi minden mást váltó korszakban a maszlag erős fonatai ölelik-szorítják. Ahol a hamis igaz, az igaz pedig elhallgatandó, letiltandó. Kívánom, a költészet ne lehessen soha elsüllyedt tanú.
Turbók Attila”
|