Még a hetvenes években többször megkérdezték tőlem a fiúk a győri
Káptalandombi Diákotthonban egy-egy beszélgetés végén, hogy
miért nem írok könyvet. Azt látták, hogy sokat fordítok: angolból,
oroszból, főleg történelmi munkákat.
Gyakran írtam levelet újságoknak, hetilapoknak, de cikkem mindössze három
jelent meg a rendszerváltozásig. Ekkor 52 éves voltam. Nagy cikkeket
mindig szerettem volna írni, de a könyvírás ötlete soha nem merült fel bennem.
Mostani könyvem előző változatát sem magam hoztam létre, az ős-Tájolót egyik barátom szerkesztette meg (válogatta és szerkesztette), feleségem,
Komoróczy Emőke közreműködésével. Barátom pedig az a szenvedélyes
tanulásmódszertanos ember volt, akit éppen Hoffmann Rózsa búcsúztatott
a Kerepesiben szépszámú közönség, illetve gyülekezet előtt 2006 júliusában:
Oroszlány Péter. Feleségemnek pedig abban van elévülhetetlen érdeme, hogy
a megszerkesztett kötet 2007. október l5-én bekerült a Magyar Elektronikus
Könyvtár állományába, hála Bárdosi Mária buzgó igyekezetének és szorgalmas
menedzselésének.
Könyvem sorsával négy és fél évig mit sem törődtem. Ekkor ötlött fel bennem,
hogy kibővítem és átszerkesztem a meglévő kötetet. Az a könyv, amelyet
most kezében tart az Olvasó, ennek a bővítésnek és átszerkesztésnek az eredménye.
|
