...Vagy inkább mégis eltévedni a Börzsönyben, mert a boldogságba tévedtünk bele? Ördöngösen, egyszerűen, ahogyan pillanatnyi akaratunk és leheletünk kívánta. Azért a verőfényből esőbe boruló napért akár még ebből a nyomorult tolókocsiból is fölkelnék. Igen, fölkelnék, mert tudom, a két bot, a két kerék, mindezt a bűnöm mérte rám – szeretlek Bálint, nem érted, nem értheted, az idegek különös játéka ez rajtam, de minden egyes leírt sort veled együtt róttam oda, veled, az én szédülten szeretett cinkosommal, s harmadiknak ott volt apus – mi voltunk a jobbak, mi az ügyesebbek, élünk, Bálint, végül is élünk… (Őrlőkő)
|