Benke László válogatott kötete mintegy "átrendezi" és új fénybe vonja egész
eddigi költői oeuvre-jét: a kronológiai sorrendet figyelmen kívül hagyva, az
életúton végigvonuló alapélmények mentén rendeződnek ciklusai. Így a kötet
a benső utat rajzolja ki: a válságok és megoldáskeresések hullámvölgyeit-hullámhegyeit; az életérzés változásait, amelyek hátterében mindig kitapintható
a történelem mozgása is. Amely épp úgy nem egy "boldogabb jövő" felé halad,
mint egyéni életünk. De ha "feltámadás"-ban nem is, a "megváltás"-ban, a benső
harmónia megtalálásában talán még reménykedhetünk!
G. Komoróczy Emőke
Az embercsönd és embersötét egyre közelebb kerül a költőhöz, rátapad, körbe veszi, aki mintegy beágyazódva él. Olykor azt érzi, hogy ez nem más, mint
boldog magány, a költői létezés velejárója. De aztán kiderül, hogy mégsem az, a
világ nem érettünk, hanem ellenünk változik. Összegző versek ezek.
Kiss Dénes
A költő a történelem kárvallottainak nevében a megváltó igazságot keresi. Az
életszerelem receptjét, ami az emberi lélek legbensejében lakozik, ezért nem
lehet manipulálni. E líra épp eszményei megvallása révén képes hinni a jelen
gondjait megoldó történelmi jövőben.
Baán Tibor
Benke László verseinek vitathatatlanul egyetemes mondandója van. Egy valóságos sorsregény dereng fel lírájuk pontos lélekrajza mögül. A szerző önéletrajzi
ihletettségű regényt is írt, őt én mégis elsősorban lírai alkatnak látom, mások
előtt is titkolhatatlan erős érzelmekkel: örömökkel, bánatokkal, fájdalmakkal,
indulatokkal, vádakkal és önvádakkal, könnyen fellobbanó és nehezen elhamvadó szerelmekkel, de mindenek előtt és felett a teljes élet kielégíthetetlen szomjúságával. Költészetét egy sajátos tantaloszi életérzés színezi át, amelyben mintha
beteljesíthetetlen vágyak ősi mítosza éledne újra.
Varga Domokos
|