       |
 |
 |
|
|
|
|
|
| Fogyasztói ár: | 1780 Ft | ||
| Internetes ár: | 1424 Ft |
 |
|
| Kedvezmény: | 20% |
||
| Ismertető | |||
Benke László újabb kötete is korunk valóságviszonyaiból sarjadt. „Nem a halál a legrosszabb magány, / hanem ha nem tehetem azt, amit tenni kellene” – írja a mindig cselekvô, aktív költô. S miért a nép bûnhõdik mindig mindenért? – kérdezi. Folytatódik magyarjaink kitántorgása, tehetetlenek vagyunk. „S én csak állok és csak nézek / szabadon az ablakomban, / mérgemben és fájdalmamban / úgy vérzek el, mint az alkony. / Pirosból jó feketébe / vérzik el a népünk lassan.” Ha nem tudunk egységre jutni, ha nem sikerül megoldást találnunk a társadalmi elnyomorodás kezelésére, szétszóródunk, elpusztulunk – süt át A megõszült kert versein. Reményünket már csak Istenbe vethetjük. Kételyeivel, illúzióvesztéseivel, reménykereséseivel õhozzá fordul: „Adj erõt, hogy egy kicsit még veled maradjak.” Az õszre talán mégis jön új tavasz? Hiszen meddig bírjuk „gyászos elmével” a Teremtõ elõtt térdre kényszerítve? G. Komoróczy Emőke |
|||
