A szerző mellőzi a tudós gyűjtők nyelvi pedantériáját, de még ténybeli hitelességre sem törekszik; ő vérbeli elbeszélőként szépprózai műalkotásokat költ. A legtöbb írásból kirí az ártó hatalommal szembeni megvetés, fölényes gúny, dacos engedetlenség, mintegy beteljesítve a politikai viccekéhez hasonló küldetést. Több sztori esszészerű bevezetője – bő egy évszázadon átnyargalva, a boldog békeidőktől napjainkig – élénken idézi meg a tárgyalt kort.
„Vicei Károly kötete egyfelől helytörténeti gyűjtemény, másfelől remekül megírt portrésorozat (…) olykor ki-kipillantva az anyaországi kollégákra is. Egy-két írása (…) nemcsak Magyarországon mutat túl, hanem az európai történelem is bennük rejlik.” (Szalay Károly recenziójából.)
|