Szerző:
Cím:

Alcím:
Témakör:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Benke László
Veszteség
Válogatott versek

szépirodalom, vers
963 8250 99 5
2005
A/5
275 oldal
ragasztott papírkötés

 

Fogyasztói ár:
1480 Ft
 
Internetes ár:
1184 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

Benke László a mai középnemzedék egyik legkiválóbb, legeredetibb hangú költője. Költői indulása leginkább a fiatal Jeszenyinére emlékeztet üde-friss, tiszta versintonációival, eredendő formaérzékével, közvetlen versbeszédével. Ő is falusi származék, innen ered mély elkötelezettsége a nehéz sorsú szegények iránt, akiket mindvégig képvisel verseiben. Verstechnikájában a legnemesebb hagyományokhoz kapcsolódik: az éremszerűen tömör négysorosoktól a szabad vers kötetlenül is kötött ritmusformálásig. Új kötete, a Veszteség az elmúlt évtizedek válogatott verseit tartalmazza, nagyszerű kvalitásérzékkel válogat költészetének java terméséből - írta Benkéről pályatársa, Kerék Imre költő.

 
Kritikák, recenziók

Recenzió

A kiadvány a szerző több verseskötetéből szerkesztett válogatás: Csordítok nyírvizet (1978), Változás (1982), A kihalt játszótér (1993), Halálig szomjazom. A válogatás számadás jellegű, a költő elszámol eddigi életével és az élet illúziójával. A kötet melankolikus, helyenként borongós, az élet zűrzavarából próbálja értelmezni a létezés értelmét. A címet adó veszteség maga az egész élet, ahogy a költő választ is ad rá a kötet végén. Veszteség, mert meghatározza a hiány. Mindig vágyakozunk valamire, mindig újabb és újabb célokat tűzünk ki magunk elé, és mégis mindig kerget minket valaminek a nélkülözése. Valami mindig hiányzik, hol a szülők szeretete, hol egy ragaszkodó szív, egy hűséges barát, egy apró öröm. Veszteség a fiatalság elmúlása, az élet ki nem használt lehetőségei, a szeretet kihunyása. A kín, ami az életet kíséri megkérdőjelezi a költő Gondviselésbe vetett hitét, mégis a végső válasz a hála az élet minden percéért. A költő egy egész életen át keresgélte a kiutat, a létezés kulcsát, majd a végére elérkezik oda, ahová minden ember vágyik. Bár életkorát tekintve még számos év előtte áll, bensőséges, mély vallomást vehet az olvasó a kezébe, amelyben megfigyelheti az alkotó kiegyezését az öregedéssel és az elmúlással.
_____________
Forrás: www.kello.hu



BISTEI ANDRÁS

Sem itt, sem ott
Benke László: Veszteség


Két évvel ezelõtt Benke László már jelentkezett válogatott verseinek kötetével (A kihalt játszótér), most pedig ismét megjelentetett egy válogatást. Az összegzésnek, a "betakarításnak" a vágya nem ritka a költõknél és a kispróza mûvelõinél a hatvanadik év tájékán. Ilyenkor a költõk-írók rendszerint számvetést készítenek, talán nem is annyira az olvasók, mint önmaguk számára: mit értek el, hová jutottak a kezdetektõl, milyen változások érzékelhetõk munkáikban?
    Ezek az összegzések általában le is zárnak egy korszakot. Sokan próbálkoznak ezután valami mással, új utakon indulnak el, és gyakran munkásságuk felívelõ szakasza alapul az életmû addigi rendszerezett, számbavett teljesítményein. Példaként talán elég Déry öregkori prózájának felvirágzására, vagy még inkább az Örkényére utalni. Az utóbbinál éppenséggel az életmû legmaradandóbb része született egy korábban lezárt korszakot követõ újrakezdésben.
    Benke László Veszteség címen kiadott versválogatása nagyjából követi a korábbi verseskötetek sorrendjét, egyes ciklusok is egykori kötetei címét viselik: Csordítok nyírvizet, Változás, Kihalt játszótér.
    A válogatás szerencsésen rajzolja meg a költõ pályaívét, olyan verseket gyûjt össze, amelyek egy-egy korszakában a legjellemzõbb vonásait tárják az olvasók elé.
    Az elsõ ciklusnak, a Csordítok nyírvizet versein alapul, a gyermekkor és az ifjúság a legfõbb témái, fontos eleme az elszakadás a falutól, a biztonságot adó szülõi háztól. Benkénél ebben a korszakban gyakran bukkan föl az anya alakja (Örökség, Ünnep, Elvágyódás...). A fiatalember azonban, ha fáj is az elválás, kitör gyermekkora körébõl.

    Innen el nem mehetsz,
    ide köt a kert sírása.
    Hallgatnod kell,
    karóhoz kötözött virágok énekét.

    A teljes egészében idézett Hûség címû verset a kötetben a Jó utat követi.

    Kitakaróztál a sárból
    anyád fájdalmából,
    elmehetsz...

    Ám ebben az elválásban nyoma sincs a világ meghódítására törõ ifjú lelkes önbizalmának. A Jó utat utolsó néhány sora azt bizonyítja, hogy oly sok fiatalemberrel ellentétben a költõnek már az induláskor sincsenek illúziói.

    [...]
    a tûznek
    benned is korma lesz...

    A folytatásban sem változik a hang. Az ismeretlen város taszítja. Nem meghódítani akarja, mint sok kortársa, hanem bizalmatlanul, szinte ellenségesen méregeti.

    Két öklöm: külvárosi kõdarab.
    - Mit kezdjek vele?
    Nézegetem a fényes kirakatokat.
    - A magamét törném össze vele?
    (Séta a Váci utcán)

    Ezeket az érzelmeket és gondolatokat foglalja össze egyetlen nagy összegzõ versben az Isten likas kötényében címû költemény.
    Benke költészete már kezdetben is sok pesszimista vonást hordozott. Szinte alig van olyan verse, amelyben az öröm hangja szólalna meg. Mindig beúszik a költeménybe valami elégedetlenség, valami komor árnyék, olykor csak elõérzet, amely megakadályozza, hogy meglássa az õt körülvevõ világban a szépséget. A Piros barackfa szirma "vércsepp", a szerelemben "Egy ostobácska / elõregyártott vallomással / mit is kezdhetnék..."
    Szinte természetes, hogy az ilyen lelki alkatú ember másoknál hamarabb észreveszi az idõ múlását, az öregedés elsõ jeleit (Arcom magasában, Idõm múlása), és folyamatosan kínozza a bizonytalanság érzése, a kétely önmagában és a világban.

    Hát ennyire futotta?
    Lassan kikészülsz, te koszorús köszörûs?
    Vaspor volt a szikra-ív, szétfoszló indulat,
    a hûtõvizet akartad fölgyújtani vele?
    (Te vitéz!)

    A rosszkedv és elégedetlenség okaira ad némi magyarázatot Az átmeneti állapot címû vers:

    Uraim,
    unom a hurrászalvétás harmóniát,
    a késsel-villával cseresznyézést,
    paprikáskrumplitól a puncstortáig
    vezetõ perspektívát,
    a kirakati próbababák
    kupleráji mozdulatát...

    A világ, amelyben élnie adatott, taszítja és rosszkedvet kelt benne, de legalább annyira alkati kérdés is ez, nem lehet tudni, melyik az ok és melyik az okozat. Egy kissé elõreszaladva az idõben, itt érdemes megjegyezni, hogy A kihalt játszótér ciklusban van egy 1987-89-re datált nagy ívû, az Isten likas kötényében-hez hasonló jelentõségû vers, A félretaposott cipõsök, amelyben megcsillan a világ jobbításának illúziója.

    Ébresztõ van,
    gyerekek,
    reggeledik,
    indulás!

    Ám nagyon hamar le is számol az illúzióval, s jobb híján, mivel mástól nem remélhet meghallgatást, Istennel perel.

    [...]
    Mit ér az újra elosztott hatalom
    és szabadság annak, akinek jut majd
    belõle egy-egy Uram-segélj?!
    [...]
    Azért döngetted a falakat,
    hogy a pénz láthatatlan függönyén
    fáradt légyként fennakadj?
    [...]
    Uram, ha megint csak nyúzzák -
    mit ér a felséges nép?
    [...]
     (Ezredvégi játékok)

    Ugyanerrõl szól a Gödörben címû vers, ez a modern De profundis, amelyben a keserû kiábrándulás Isten elleni szemrehányásra készteti.

    Te is becsaptál, Uram!
    Prédára került életem,
    elvették a munkám, kenyerem...

    Benke költészete, különösen késõbbi, érettebb szakaszában elmélyült gondolati költészet, amelynek fõ témái az ember és a világ viszonya, a világba vetett ember magánya és reménytelensége, illúziótlan, néha kegyetlenül õszinte szembenézés önmagával is. Az ilyen költészet nem viseli el a stílusbravúrokat, a csillogást. Nem mintha szürkék lennének ezek a költemények, csak épp nem bírják a formák kötöttségét. Különösen a kötet korai versei szinte kivétel nélkül szabadversek, amelyekben a gondolat széttöri a forma bilincsét.
    Ahogy a gondolatok összetettebbek a versek érettebbek lesznek, úgy szaporodik a könyvben a kötött forma, a rím (Panelmagány, Irgalom, Kiszakadt sorok...)
    Nem könnyed olvasmány Benke László kötete, nem andalít el a versek ritmusával és rímeivel, inkább nyugtalanít, számvetésre, gondolkodásra késztet. (Orpheusz Kiadó - Hét Krajcár Kiadó)
________________________________________
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0512/05126.html#ba
Megjelent: Ezredvég, XV. évfolyam 12. szám - 2005. december


KONCZEK JÓZSEF
Pótolható hiány

Benke László lírája az alanyi líra tiszta, hiteles példája, mércéje. Ha róla beszélek, eleve távol tartom magam a kritikusi számot vetés, a recenzensi latolgatás, netán helykijelölés szokásától.
     Annyit engedek meg magamnak, hogy valóban mérceértékűnek tartom. Szememben ez egy szeretni való lírai világ.
     Veszteség címmel válogatott verseket adott ki, majdnem kétszáz verset. Olyan műveket, melyek mindegyike nagyon belülről, érzékenyen, mégis az evidenciák (a nyilvánvalóságok) nyugalmával és magabiztosságával szólít meg bennünket. Ennek titka (nincsen itt titok!), oka az életismeret, a megélt élmények önbizalmat adó, jó megítélése. Valami eredendően csendes, csendességével lefegyverző és össze nem téveszthetően magyar szemlélet.
     Paraszti környezetben eltöltött gyermekkorból ered, s mindmáig ebből táplálkozik ez a mondanivaló, mely mind anyagában (tehát: hogy miről szól), mind pedig mesteri eszközhasználatában végsőkig summázott versalkotás.
     Verseit régóta szeretem, s a mostani kötetet végigolvasva egyrészt az ismert, másrészt a korábbi kötetekből kimaradt (szóval kicenzúrázott, szebben szólva „kilektorált”, „kiszerkesztett”) versek harmonikus egymásba épülését láthatom. Nem kell hozzá túl eredeti humor, hogy azt mondja az ember – valószínűleg így lett volna jó egy-egy versciklus annak idején is, még az „ó-években”. Persze azt, hogy „Csordítok nyírvizet…”, kezdettől egy teljes nyíltsággal és tisztasággal mondott bemutatkozás „névjegyének” érezhettem, s most eltűnődöm rajta, hogy a „nagyfejsze hüppög vállamon” sorral zárul. Mélyértelműsége talán mára világosodott meg.
     Van néhány hozzám igen közel álló verse Benke Lacinak. A Hazatérés, a Szekér harangszóban és a Hazafelé címűek. Talán azért, mert ezekkel az élményekkel gyerekkorom is összeköt. (A vasutas fiát, aki el is különül a falu társadalmától, de azért otthon is érzi magát benne.) Azt, hogy a világegyetem, a mindenségélmény egy szénásszekéren hanyatt fekve tárul ki igazán, no jó, ne higgye el nekem, aki nem élte át ezt. Még megteheti.
     Verseinek másik erős vonulata, amit a Kis magyar csillag – egy elvált szülők magára maradt kisgyermeke – jelez számomra. Benke László többszörösen megélte, hogy a városba kerülő ember, a családot alapító tisztesség megcsalatik, érdemei ellenére devalválódik, az idő elrágja, felemészti. Az, amit a Törvénytelen halottaim Ratkó Józsefje az üvöltő kín hangján írt meg, hogy pusztul a nép, azt Benke László a „csendlíra” lélekmarkoló erejével mondja el most – pusztulunk, fogyunk. E vers köré a városi munkás-proletár, napi bérből élő ember megrázó erejű helyzettudósításai épülnek. Legszebb köztük talán Az én otthonom. József Attila-i! S más, ide tartozó versei, melyek kifejezetten a József Attila-i nagyversek szociológiai-sorsi és esztétikai hiteles megélését bizonyítják. A jövő nyomorterepén talán a legfájóbb példa.
     Ám azért ebből a „megérlelt csendből” fakadt hiteles alanyi költészetből (az olvasó nevető egyetértését kiváltó módon) villannak ki, „dörrennek” elő minden köntörfalazás nélkül elhangzó káromkodások is néha, mint amikor valóban oda küldi a politikusokat, ahová a munkásember szokta – keresetlen egyszerűséggel. (Nyilván ezek a versek maradtak ki korábban. Mostani közlésük igen nagy előnyére válik a kötetnek.)
     Ez a kötet – egyik nagy érdeme – úgy szól a fiatalabbakhoz, „a történelmi félmúltból kimaradottakhoz” (szerencséjükre maradtak ki), hogy világosan, igazmondóan kapják a lényegét a napjainkra már a hatodik ikszben járó költő sorsának, egy – statisztikailag is – jellemző sorsnak.
     Sokágú, sokgyökerű ez a sors, Móricz- és Móra-gyermekhősök, Kosztolányi-érzékenység (bár Kosztolányi „színesebb”), feltétlenül József Attila-i faluismeret, -szeretet és városi sors, az általánosítás-látvány képessége… nem maradhat ki jellemzésekor. No és Arany János.
     Az Este című nagyverse – érzelmi összefoglaló, amely A kihalt játszótér (nincsenek gyerekek!), a szociológiai közösségélmény, a család melege világát bontja ki örök érvényűen.
     Benke László versei melegítik az ember szívét ebben a nagyon hideg korban.
____________________________________
Forrás: http://www.inaplo.hu/na/naput_2005/2005_08/111.htm
Megjelent: Napút, 2005. augusztus