Szerző:
Cím:

Témakör:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Benke László (szerk.)
Vérrel virágzó 1956

antológia
963 8250 10 0
2006
A/5
238 oldal
ragasztott papírkötés

 

Fogyasztói ár:
1480 Ft
 
Internetes ár:
1184 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

Lassan már azokat is ráncosodni, kopaszodni, deresedni látjuk, akik azokban a napokban-hetekben születtek: 1956. októberében, novemberében látták meg a fényesen fellobbanó, majd gyorsan halványuló napvilágot s a vérrel virágzó kis Magyarországot. Akik pedig már elég nagyok voltak akkoriban, hogy maguk s felkeljenek, megmozduljanak - ha kellett, fegyvert fogjanak - a szabadság hirtelen rájuk szakadt, szédítő mámorában, azok ha élnek is még, ki tudja, meddig.
Hullanak a tanúk, vesznek az emlékek. De amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tűzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget. És ma is reményt ad a reménytelenségben, gyógyító hitével táplál jövőtlenségünk dermedtségében.

 
Kritikák, recenziók

Az 1956-os forradalom negyvenéves évfordulójára megjelent első kiadás 40 magyar költő verseit tartalmazta, az ötvenéves évfordulóra megjelent második kiadásban 50 költő művét gyűjtötte egybe Benke László szerkesztő. Az antológiában szereplő költők ismertek, irodalmi életünk meghatározó személyiségei. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versével kezdődik a Hol zsarnokság van... című ciklus, amelyben 1956 előtt született versek kaptak helyet. Többek között Kuczka Péter, Tamási Lajos, Csanádi Imre ismerteti meg az olvasót a kor hangulatával. A második ciklus (Felmutatjuk véres fejünket) versei magát a forradalmat mutatják be, itt olvashatjuk többek között Márai Sándor Mennyből az angyal című fohászát is. Nincs irgalom - a fejezet címe mindent megmond; a megtorlás éveinek krónikáját olyan költők írták, mint Fodor András, Mészöly Dezső, Zelk Zoltán, Benjámin László. A megrázó emlékezések között meg kell említeni Csoóri Sándor Láttam arcodat címmel Bibó István emlékére írt sorait. Tollas Tibor Túlélők című költeménye adja a 4. ciklus címét, amelyben mások mellett Faludy György, Kiss Benedek, Bella István írásaiból ismerhetjük meg forradalmunk eszmeiségének továbbélését, valamint az eszmeiség elvesztése miatti fájdalmas érzéseket.
_____________
Forrás: www.kello.hu



1996. okt. 23-ra egy megrendítően szép antológia jelent meg a Hét Krajcár Kiadó gondozásában, Benke László szerkesztésében. Nem emlékező verseket tartalmaz, hanem negyven magyar költő összességében jórészt korabeli alkotását fogja egybe: így együtt, "csokorban" idézve meg a forradalom tragikus heroizmusát, a nemzet vérbe fullasztott reményeit, '56 szellemének jelenkori küzdelmeinket is átható sugárzását. Az antológia bemutatása az Írószövetségben (1996. okt. 24-én) forró hangulatot, régi emlékeket kavart fel; egykorú hangfelvételekről életre keltvén a 40 év előtti események szellemét is.
A kötetet Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című, híres-"hírhedt" költeménye nyitja, amely a zsigerekig hatoló, metsző pontossággal fogalmazza meg mindazt a gyötrelmet, amit az '50-es évek hoztak e népnek. Az első ciklusba (Hol zsarnokság van) azon versek kerültek, amelyek a forradalom kirobbanását közvetlenül megelőző időszak félelmetes atmoszféráját, a megkínzottak jajszavát, a kifosztott nemzet keserű lázadását örökítik meg (Benjámin László, Csanádi Imre, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Kuczka Péter, Nagy László, Tamási Lajos, Tollas Tibor, Tóth Bálint művei). A második ciklus (Felmutatjuk véres fejünket) magukat az októberi lázas eseményeket, a forradalom kétségekkel s reménnyel teli pátoszát, a halálra szánt küzdők bátor helytállását mutatja fel (a fenti költők mellett itt új neveket is találunk: Buda Ferenc, Eörsi István, Dékány Károly, Fáy Ferenc, Jobbágy Károly, Kassák Lajos, Képes Géza, Lakatos István, Nárai Sándor, Sinka István, Sipos Gyula, Szabó Lőrinc). A harmadik ciklusból (Nincs irgalom) a véres megtorlás kínzó gyötrelme, a letaglózott nemzet fájdalmas segélykiáltása, az elhurcoltak, bebörtönzöttek panasza és néma szembeszegülése, az elmenekültek lelkifurdalással teli gyásza árad felénk (itt új nevek: András Sándor, Csoóri Sándor, Fodor András, Fónay Jenő, Krassó György, Mészöly Dezső, Sulyok Vince, Szepesi Attila, Zas Lóránt, Zelk Zoltán). Végül a Túlélők c. ciklus mint tompa gyászmise zárja a kötetet. Itt a forradalom néhány hajdani szereplője mellett elsősorban azok kapnak szót, akik - életkoruknál fogva - még nem ve/he/ttek részt a harcokban, de költészetük kegyelettel őrzi '56 emlékét (Bella István, Benke László, Döbrentei Kornél, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Nagy Gáspár, Utassy József). Faludy György 25 év messzeségéből vádlón tekint vissza a forradalmat vérbe fojtó, Nagy Imrét és társait sírba küldő, ezreket eltaposó gyáva és alattomos "helytartó"-ra, aki "Haynaunak" indult, de aztán némileg "megszelidült" az évek során (Egy helytartóhoz, 25 év után).
A kötetet lapozgatva felfakadnak újra a vérző sebek, s szinte megperzsel bennünket a kérdés: ennyi véráldozat, ennyi erő és állhatatosság, ennyi tiszta szándék és nemes akarat miért nem (volt) elég ahhoz, hogy a negyven évig tartó tetszhalálból végre feltámadjon a nemzet, s méltósággal vegye kezébe sorsa irányítását? Ez a gyászkeretbe vont, apró formátumú kis emlékkönyv eleven mementó: a rabság évtizedeit soha ne feledjük, s tudjuk, hogy a "Fenevad" most sem alszik. Ha nem vigyázunk: újabb rabságba esünk (még ha cellánk pénzzel lesz is kipárnázva). Van-e még egyáltalán magyar Jövő?

G. Komoróczy Emőke