Szerző:
Cím:

Alcím:
Témakör:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Marafkó László
Litera-túra

Cikkek, tárcák, interjúk
irodalomtudomány, tanulmányok, esszék
978 963 9596 22 1
2007
A/5
143 oldal
ragasztott papírkötés


Fogyasztói ár:
1380 Ft
 
Internetes ár:
1104 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

feltöltés alatt
 
Kritikák, recenziók

Egy kis misztikával vezeti be kötetének napilapokból, irodalmi folyóiratokból már ismerhető írásait Marafkó László, megvallva, hogyan is került az irodalom közelébe valamikor kamasz korában. A sajátos stílusú, sok társadalom- és irodalomtörténeti információt tartalmazó esszék igazolják akkori döntését. A három nagy fejezet közül a Szellemtörténések írásainak többsége a Magyar Nemzetben jelent meg kicsivel az ezredforduló előtt, illetve után. A rendszerváltozást követő elmélkedések nagy kérdése: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? az újságírás, mint hivatás, mint életelem létjogosultságára klasszikus példákkal is szolgál (Ady, Márai, Szabó Lőrinc). A témájukban lazán egymáshoz kapcsolódó írások egy-egy eseményhez, évfordulóhoz vagy helyszínhez kötődnek. Petőfitől a könnyed szórakoztatásra nem szűkíthető Rejtő Jenőn át Hamvas Béla bölcseleti-írói teljesítményéig idézhetnénk a tanulmány értékű írásokat. A Tanúként perben (Élet és Irodalom, 2005) Tamási Lajos híres versének és ellenversének utólagos megítéléséről, a magyar értelmiség alkujáról ad az olvasónak értékes összegzést. A Szellemjárás című rész írásainak sora a Mikszáth képzeletbeli levele után Krúdy, József Attila és mások irodalmi bolyongásait mutatja be. Az irodalom ismertebb nagyjai mellett különösen érdekes írás A tékozló fiúk, amelyben a szerző Csolnoky Viktor élete kapcsán Budapest bugyraiba hívja lemerülni olvasóit. A Szellemidézés többek között beszélgetéseket tartalmaz Bárdosi Németh Jánossal, Csorba Győzővel, Ratkó Józseffel. Irodalmároknak, irodalom iránt fogékony olvasóknak ajánlható az érdekes, olvasmányos kötet.
_____________
Forrás: www.kello.hu



LAIK ESZTER
Életre tanító mesterek

Emlékidéző kötet Marafkó Lászlóé is, akit az Irodalmi séták szerzőjeként ismertek és szerettek meg annyian. A Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent kötete címe most hasonlót sejtet: a Litera-túra karon fogja olvasóját és időhatárokon túli barangolásra hívja. Saját emlékein átszűrve varázsolja élővé Illyést, Kampis Pétert, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Illés Endrét, Lengyel Balázst, Nemes Nagy Ágnest, máskor egészen konkrét eseményekhez, pillanatokhoz kötve Adyt, Babitsot, Petőfit, Madáchot, Karinthyt, Ottlikot. Ha létezik ilyen műfaj – egyezzünk meg: mostantól kezdve létezzen – akkor Marafkó Lászlóé a szellemidézés. (Ahogy egyik cikluscíme is ez a kötetnek.) Mesteri hangulatvarázslat a Szindbád visszatér, amelyben a régi Budapest körképe mellett a ma még sokkal aktuálisabb és ismerősebb, nyomasztó Budapest-lét fájdalma is előbukik Krúdy szavaiból: „És Szindbádot véghetetlen szomorúság kerítette hatalmába: hiszen ez a város egy meggyötört, öbölbe szorult óriás cet, kíméletlen mitugrászok futkorásznak rajta, bőrét metszik, belevájnak, zsírját csapolják, s az agyongyötört gigászi lény feltört, szétdúlt utcáin fájdalmában vizet és gőzt lövell a magasba, fújtat és ráng.” A szellemidézés legfontosabb kiindulópontja Marafkónál a hely szelleme: Angyalföld és Kassák, Józsefváros és Cholnoky László, a Belváros és Krúdy, Zugló és József Attila – e helyek, utcák és épületek köveiben az életrajznak kevésbé közismert pillanati, évei rejtőznek, amit csak aprólékos régészi munkával, érzékeny figyelemmel lehet közkinccsé tenni. És mennyi nem-véletlen összefüggés, földrajzi és szellemi kapocs! „Az írói tekintélye teljében levő Móriczot például, amikor a hányatott sorsú József Attilát faggatja gyerekkoráról, alapvetően a ferencvárosi viszontagságok érdeklik, s nem is esik szó arról, hogy „Zsuga bátyám” abban a kisvárosban találkozott első feleségével, ahova – már mint Budapest egyik kerületébe – később az ifjú József Attila is kijárt…” Marafkó barangolásaiból történetek kerekednek: mesélhetők és elgondolkodtatók, továbbadhatók és tanulságosak, de legfőképp: igazak, mert bármiféle meggyőzés vagy eszmei táborba terelés szándéka nélkül egyszerűen felelevenít és leletet ment. Vas István vendégeskedései Ottlikéknál épp olyan elevenné lesznek szemünk előtt, mint a szerző saját látogatása Nemes Nagy Ágnesnél: „Ott álltam a szalonban – vajon az irodalom okán nevezem annak? –, Nemes Nagy Ágnes szigorúan szép antikszobor-arca, a puritán nőiségével, háttérben könyvekkel… „Kér egy whiskyt?” Zúzmarás ízületekkel már hogyne kértem volna! Az asztalon ott volt kikészítve a kézzel írt vers, Az alvó lovasok.
Mind Csiffáry Gabriella, mind Marafkó László kötete akár tankönyv helyett is forgatható lenne: bárcsak…!
________________
Megjelent: Könyvhét, 2008/1-2.



Kézbe venni is kellemes azonban Marafkó László Litera-túra című új könyvét (Hét Krajcár Kiadó) a címlapon reprodukált remek Nagy István-kép okán. De a műben nem sok modern népiségnek megfelelő szöveg van, eltekintve Illyés említésétől és egy sokszor idézett Tamási Áron-mondástól. Több szó esik Tamási Lajosról, akinek ötvenhatos szerepéről, majd későbbi „megalkuvásairól” tanúskodik a szerző. Kortárs írókról különben keveset ír, ám nagyon fontos, amit Csorba Győző a természettudományos szemlélet megkerülhetetlenségéről s emellett Pécs kulturális szerepéről mond (főként a Jelenkor című folyóirat kapcsán, ami másutt is többször előjön), a vidéki irodalmi élet megbecsülését követelve. Ám hogy ez a jótét vidékiség mily küzdelmes lehet, azt a Ratkó Józseffel folytatott, tragikus elemekben gazdag beszélgetés mutatja. Még tragikusabb a Cholnoky fivérek sorsáról szóló visszatekintés. A közelmúlt klasszikusaira való megannyi emlékezés valóságos stílusbravúr: a Mikszáthot, Krúdyt, Kassákot, sőt az itthon alig ismert Arthur Koestlert – tehát különböző kifejezésmódokkal élő szerzőket – idéző cikkek megejtően szépek. De nemcsak alkotók és műveik fölidézése folyik, egészen Mándyig, Nagy Lászlóig, hanem a szerző állásfoglalás sem marad el. Marafkó nem fél vitatkozni a ma kelleténél divatosabb Márai nyegle megjegyzésével, mellyel Petőfit gyáva „krakélernek” merte minősíteni. Nyilván nem mindenben kell a könyvben egyetértenünk, így pl. nem érzem, hogy Hamvas Bélára meg kellene érnünk – jómagam már hetven éve olvastam s máig sem „értem meg” félbölcsességeire. De vitatható a zseniális László Ervinnek sajátos istenfogalma, bár mondanivalójának lényege: a Római Klub (és általa) feltárt összefüggések az egész emberiség létkérdéseit vetítik elénk. Nem minden fontos persze e kis kötetben, így a Nagy Gáspárral folytatott levelezést nyugodtan mellőzhette volna. Egészben azonban jól kiválasztott idézetek, remek szójátékok, szóviccek is jellemzik Marafkó gyűjteményét, amelyből többet tanultam modern irodalmunk egészére nézve, mint minden eddigi tudományos áttekintésből (a „spenótot” sem kivéve). (Kristó Nagy István)
___________________________________________
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0802/08023.html#kni