Szerző:
Cím:

Témakör:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Molnár Géza
Lángoktól ölelve

önéletrajzi regény
963 8250 87 9
2003
A/5
515 oldal
ragasztott papírkötés

 

Fogyasztói ár:
1400 Ft
 
Internetes ár:
1120 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

A 20. század nagy tapasztalata, hogy életünkkel együtt az igények és a jelszavak rugalmasan alakulnak. A "mindenki egyért, egy mindenkiért" dialektikus közösségi bíztatását az egyénre koncentráló, "valósítsd meg önmagad!" váltotta fel, majd az egyént is szinte felszámoló "légy vállalkozó", hiszen a vállalkozónak személye már nincs is, csak uniformizáló külső kellékei8 és jó esetben pénze.

Molnár Géza az első jelszó korszakában nevelődött címfestő kisinasként, és egész életében magával vitte az együtt végzett munka örömét és a közösség szeretetét. A háború utáni újjáépítésre következően elkezdte "önmagát megvalósítani": nyelveket és új szakmát tanult, majd dolgozott újságíróként, fordítóként, s a hivatali karrier egyik csúcsára érkezve párizsi kultúrattaséként. Volt irodalmi újság és könyvkiadó vezető beosztású szerkesztője, és önmaga képességeinek legjavát kiteljesítve valósította meg azt az önmagát, aki mindvégig az "egy mindenkiért" elve szerint élt. A "légy vállalkozó!" jelige korát már nyugdíjasként élte meg, de ekkor is próbára tette erejét: Tisztás címen akart széleskörű írógárdát összefogó folyóiratot alapítani. Nem magáért - hanem azért az írótársadalomért, akiknek a vállalkozói világban publikálási lehetősége nem, vagy alig maradt. ez a vállalkozás megbukott, de nem bukott meg Molnár Géza csorbítatlanul megmaradt embersége és tisztessége, ami ennek a könyvnek minden szavát hitelesíti.

 

 
Kritikák, recenziók

BISTEY ANDRÁS
Együtt a történelemmel
Molnár Géza: Lángoktól ölelve

A könyv címe Radnóti Nem tudhatom címû versének egyik sorára utal: "...nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa". Molnár Géza könyve a messzeringó gyermekkortól idézi föl ennek a gyakran lángoktól ölelt kis országnak a történetét úgy, hogy a magáét írja, de a kettõ elválaszthatatlan. Az író a világra eszmélõ kora ifjúságától együtt él, együtt lélegzik a történelemmel. Amikor hazáját lángok ölelik, azok õt is a legszemélyesebb életében fenyegetik.
    A történet az elemi iskola elsõ éveiben kezdõdik, valamikor 1930 táján, és 1963-ban ér véget, amikor a szerzõ megkezdi diplomáciai szolgálatát Párizsban. Molnár Géza a jó 500 oldalas könyv befejezõ mondataiban regénynek nevezi önéletírását. Nevezhetjük mi is olyan folytasásos regénynek, amelynek újabb része még megírásra vár már több mint húsz éve. Bár másféle módon, de a történelemmel továbbra is szoros összhangban van, és valószínûleg nem kevésbé mozgalmas, mint az elõzõ évek-évtizedek története.
    Molnár Géza számára az elsõ közösség a család, amelyben fölcseperedett. Ez az óvó-védõ közeg mindvégig mellette állt, olyankor is, amikor bajban volt, és segítségre szorult. A család a történet, a "regény" egyik fõszereplõje. A szerzõ részletesen ismerteti, olyan részletesen, hogy az olvasó nem is tud mindig eligazodni a nagybácsik-nagynénik-unokatestvérek között, de ez nem okoz gondot a történet megértésében. A legfontosabbakat a szerzõ egyénítve állítja elénk, mint az apa, az anya, a nõvér alakját, és természetesen a feleségét, Ilonkáét. Rajtuk kívül a néha felbukkanó, majd hosszú idõre el-eltûnõ rokonok színes kavalkádja alkotja a belsõ kört, amely körülveszi a történet hõsét. Illetve, van még egy alakja a "regénynek", tulajdonképpen az egyetlen, aki bár nem rokon, bekerül ebbe a körbe: Tamási Lajos, a gyermekkori jó barát és egy idõben országszerte ismert nevû költõ.
    A sors furcsa fintora, hogy ez az évtizedes, sok nehézséget, megpróbáltatást túlélt barátság politikai okokból szûnik meg valamikor 1957-ben, egy olyan korban, amikor a politika ugyanúgy betört az emberek legbelsõbb magánéletébe, mint olykor manapság történik.
    A második kör a "regény" hõse körül a munkásmozgalom. Kezdetben, mint olyan sok késõbbi kommunista számára a Horthy-rendszerben, a szakszervezet a maga akkor még személyes élményeket is adó közegével, ahol barátokra, a bajban segítségre is lehetett számítani, ahol az érdeklõdõ munkásfiatal közel kerülhetett az értékes kultúrához, olvashatott, elõadóesteken vagy matinékon vehetett részt, és fogódzókat kaphatott, hogy tudatosabban éljen a világban, jobban eligazodhasson benne, ezáltal a saját sorsán is javíthasson, legalább a rendszer hagyta szûkös keretek között.
    Molnár Gézának, mint nemzedéke szinte minden tagjának, meghatározó élménye a háború. Furcsa helyzetben vagyunk a II. világháborús visszaemlékezések olvastán. Az elsõvel ellentétben ezt nem tudták, nem merték, nem lehetett igazán kibeszélni, nem folyt róla össznépi diskurzus, így nem kapta meg a maga helyét a népi emlékezetben, nem alakulhatott ki róla valamilyen, a többség által elfogadott kép. Sõt, maga a történet sem tárult föl a maga kritikus tömegében. Amit a tudomány föltárt, az sem került "le" a közgondolkodásba, részben azért, mert a tudományos vagy olyan igénnyel föllépõ írásokat is gyakran politikai elfogultságok terhelik. Ezért történhet meg, hogy jó hatvan évvel az események után, amikor a résztvevõk közül már a legtöbben nem is élnek, még mindig lehetséges ha nem is alapvetõen új tényeket, de új motívumokat föltárni a késõi visszaemlékezésekben azokról az idõkrõl.
    Molnár Géza életrajzában ilyen korábban ismeretlen motívum volt a SAS-behívóval összeszedett, de beöltöztetni nem tudott "katonák" fejetlen vonulgatása, civil ruhás "kiképzése". A végnapjait élõ rendszer abszurditása akár humoros is lehetne, ha nem egy ország pusztulása és százezrek halála adná hozzá a hátteret.
    A szerzõ úgy ír magántörténelmet ezeken a kitûnõ oldalakon, hogy minden didaktikus erõlködés nélkül ott lélegzik, kavarog mögötte a "nagy" történelem.
    A könyvnek ez a vonása késõbb is mindvégig megmarad. Hol erõsebben, hol áttételesebben, de a történelem és az egyén életének összefonódása mindvégig jellemzõ marad benne. És nemcsak a háborús események leírásánál van ez így, amikor az életveszély szinte állandóan ott ólálkodott a történet hõse és oly sok ember körül, de késõbb is, amikor egy-egy politikai fordulat, kongresszusi vagy más párthatározat adott új irányt a szereplõk életének.
    Molnár Géza "regénye" olykor a kalandregények izgalmával ajándékozza meg az olvasót. Aki a kalandoknál mélyebb rétegekbe is hajlandó lemerészkedni, fontos kortörténeti ismeretekre tehet szert, aki pedig értékeli a történet rejtett, törvényszerûen csak a tettekbõl, olykor - ritkábban - a kommentárokból levonható etikai üzenetét, az példára is lelhet ebben a keményen és következetesen megélt életben. (Hét Krajcár Kiadó)
__________________________________________
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0405/04054.html#ba