Szerző:
Cím:

Témakör:
ISBN:
Kiadás éve:
Méret:
Terjedelem:
Kötésmód:


Kuczka Péter
A torony

szépirodalom, vers
963 8250 48 3
1999
A/5
76 oldal
ragasztott papírkötés

 

Fogyasztói ár:
420 Ft
 
Internetes ár:
336 Ft
Kedvezmény:
20%
     
 
Ismertető

Kuczka Péter alighanem élete főművét alkotta meg A toronnyal – írta Molnár Géza a kötetről. - A lélek belső útjain érlelődő ötletek villanásait egyetlen gyújtópontba sűrítve, lávaszerűen önti, vagy lassan, kínlódva hömpölygeti, görgeti elő magából. Kuczka 1960-62-re teszi A torony megírásának időpontját. Életének nehéz időszaka ez, már ötödik éve tart publikálási tilalma 56-os tevékenysége miatt, szegényesen él családjával, jelentéktelen adminisztratív munkába szorítva.
   Gyanús embernek számít, megfigyelik, jelentéseket írnak róla, terhes, nyomasztó napok követik egymást a munkahelyén, de otthonában is gondok között telnek az órák. Egy ködös, szürkébe-feketébe sötétedő este, hivatalából hazatérve váratlanul tört rá az alkotás kényszere. Õ maga ezt írja az Utószóban: „... Belül hirtelen hatalmas fényesség támadt. Tér és idő eltűnt. Elmosódó képek kergetik egymást. Eseményekről, amelyekre sohasem gondoltam, emberekről, akiket sohasem láttam. Mozgott a fényben minden… Bementem a szobámba, ledobtam az irattartó aktatáskát, az írógépemhez ültem. Ekkor belül, bennem, valaki beszélni kezdett. Nem az én hangomon. Mintha az ég magasából szólna mély, zengő diktátuma. Be kellett fűznöm a papírt, írnom kellett.” 
   A Biblia klasszikus példázata Mózes I. könyve 10., 11. részében az özönvíz után Noé fiainak, a tőlük származott nemzetségek szaporodásának tulajdonítja az egész föld benépesedését. Egy nyelven és egyféle beszéddel szólott és cselekedett mindenki. "... És lõn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földjén egy síkságot találának és ott letelepedének. És mondának egymásnak: jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén... Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És mondá az Úr: ímé e nép egy s az egésznek egy a nyelve és munkájának ez a kezdete: és bizony semmi se gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Nosza, szálljunk alá és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté õket onnan az Úr, az egész földnek színére és megszűnnek építeni a várost. És ezért nevezik annak nevét Bábelnek: mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, s onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére."
   A téglaégető, szurokkal ragasztó ember istenkísértő, lehetetlent ostromló vállalkozása rokon, egy tõrõl fakadó a mai emberiségével. De micsoda költõi apparátussal adja elénk ezt a tragédiát Kuczka Péter! Már az elsõ sorokban is, a hangütésben átteszi a bibliai eseményeket a történelem vonuló századaiba, a téglaégetõ pusztai nép helyett a tudósok cselekszenek, kiválasztják a kövek tízezer nemét, karavánok, málhás állatok serege indul útnak, hajóflották távoli világrészekből viharos, vad tengereken át, s hozzák a kövek, drágakövek tízezer nemét, vasércet hoznak, óriás kohókat építenek, izzó folyamokban csapolják az acélt a szerszámoknak, a tartószerkezeteknek, a síkságot völgyzáró gátakkal, duzzasztóművekkel óvják a hegyekből leereszkedő folyóktól.
A költői mű a bibliai mítoszból a maga öntörvényei szerint alakulva más dimenziókba fordul, a gondolat, az eszme más tartományaiban formálja a lenyűgöző látomást az emberről, az emberiségről.  Az elénk vetített vízió a kövek kibányászásáról, szállításáról, a várostelepítésről, a Torony építéséről a mögénk sorakozó évszázadok némely hatalmas vállalkozására utal. A képtelenségek, a lehetetlenségek új és új megostromlása történelmünk szüntelenül jelen lévő s megújuló vállalkozása, megkísérlése. Lehetetlen, hogy ne idéződjenek fel bennünk a világűr felé repített rakéták indítótornyai a köréjük települt városokkal, tudósseregek matematikai-fizikai számításaival, hogy a gondolatok, ötletek, anyagok tízezreiből kiválasszák az egek ostromlására alkalmasakat. Kuczka Péternek nincsenek szándékolt sugalmazásai, párhuzamai - csak ártana vele a mű poézisének.
   És akkor, váratlanul, előzmények nélkül bekövetkezik a kudarc, a beszéd összezavarodása, a torony összeomlása. Felrobbannak a vaskohók, az óriási víztárolók őrei is egymásnak ugranak, s ölik társaikat vad gyűlölettel és rászabadítják az iszonyatos víztömeget az összeomló toronyra, az építőkre, a városra.
   Vélhetnénk, az atombomba, az atomháború pusztítása jelenik meg előttünk a költő látomásában - csakhogy a bomba, de akár egy atomerőmű robbanása is emberkézhez kapcsolódik, az ember műve. De ez valami más, ami itt lejátszódik. Itt az Ismeretlen szól, avatkozik bele abba a végzetes munkálkodásba, amit az emberiség - a figyelmeztető szavak sokasága ellenére - önmaga ellen végez.
   A torony egésze természetesen látomás. A képzelet játéka, de milyen adekvát a korhoz, melyben élünk, melyben napra-nap, szemünk láttára mindenféle képtelenségek és hihetetlenségek megtörténnek.
   A költő drámai hangon mondja félelmét, reménytelenségét. Fájdalmas vallomása az életről, múltról és jelenről  kiáltás az emberért, az emberiségért.

 
Kritikák, recenziók

Még nem áll rendelkezésre kritika, recenzió.