Meghívó Válra - Benke László új könyveinek bemutatójára





Meghívó - Benke László 70 éves





Benke László: Tamási Lajos, az álmok katonája »



Benke László

Önvédelmünk érdekében


       Mezey Katalin Haszontalanságához kapcsolódva – a cikk megjelent a júliusi Magyar Naplóban – megerősítem az ő szelíd szavait és lényeges igazát. A társadalom fontos feladatokat ellátó szervezetei az utóbbi években valóban egyre kiszámíthatatlanabbul érkező anyagi forrást kapnak a munkájukhoz. A Hét Krjacár Kiadó idén még nem kapott egy fillért sem. De előbb máshonnan mondok példát: a vidéki iskolaösszevonásokról elhangzott a rádióban, hogy egy falusi iskola csak akkor folytathatja működését, ha megvan a minisztérium által meghatározott létszám-minimum. Ha nincs meg, akkor összevonják a szomszéd falu iskolájával. Ennek következtében állások szünnek meg, pedagógusokat iktatnak ki. A falusi iskolák most is igyekeznek elszipkázni egymástól a tanulókat, összeköttetésekkel, ígéretekkel és fenyegetésekkel. Ez a kis kiadók eleitől fogva szorult helyzetére emlékeztet, és arra, ami ebből következik: egymást támadjuk, mert a kis kiadók között is megvan a nagyokra és kicsikre jellemző helyzeti előny és hátrány, s az is gondot okoz, hogy ez ennyit, az meg annyit kapott, ahelyett, hogy összefogva a központi intézkedések ellen fordulnánk.
Az NKA Szépirodalmi Kollégiumához idén mindösszesen három könyvvel pályázhattunk. Egyik kötetünk kiadását 250.000 forinttal támogatja a kollégium, a másik kettőt nem támogatja. Egyiknek szerzője is vagyok, rám tehát kétszeres csapást mértek. Az a tény, hogy idén mindösszesen 250.000 forint állami támogatáshoz jutunk, a Hét Krajcárra végzetes. A vermet a kormány ásta, a kurátor, aki verembe lökött, csak eszközember. Azt hiszem, ő is itt van a Tokaji Írótáborban. Neki megbocsátok, nem tudta mit cselekszik, de a kormánynak nem. A kormány tudatosan, előre megfontolt szándékkal pusztít. A kurátor el sem olvasta a kéziratokat. Ha elovasta volna, ha tisztességesen forgatta volna bármelyiket, meglátszana a lapokon. De minek is forgatta volna? A pályamű szinopszisából felkészülhetett és mélyenszántó előadást tarthatott.
Kétszázötvenezer forintból nem tud működni még az olyan koldusszegénységhez szoktatott kis kiadó sem, amilyen a Hét Krajcár. A korábbi években is kevés állami támogatást kaptunk, de azért nyár közepére, ősz elejére rendszerint öszejött úgy másfél, kétmillió forint. Meg lehet nézni a könyvelésünket, hogy az állami támogatáshoz évente nagyjából ugyanannyit, egymillió-hatszázeret, kétmilliót tettünk hozzá, könyveink bevételéből. És azt is meg lehet nézni, hogy egyszemélyes vállalkozásként évente 10-14 könyvet adtunk ki 1998 és 2002 között. Azóta  csökkenő az évente kiadott könyveink száma. 2003-ban még 12-őt, 2007-ben már csak 4 könyvet adhattunk ki. 2008-ban állami támogatással már csak 1-et. Íme, a pusztítás tendenciája. Így vagyunk mi veremben, melyben nem nekünk és a hasonló sorsra juttatott kis kiadóknak kellene elsüllyedni, hanem – de legyünk még szelidek! – a kormány kulturpoltikájának.     
Idén összesen csak 1 millió 250.000 forint támogatásra számítottam. Amint aztán tudomást szerezetem az NKA-döntésről, levelet írtam Hiller István oktatási és kulturális miniszternek, tőle kértem támogatást. Nem adott. Válaszra sem méltatott. A fősztályvezetőjével válaszoltatta meg a levelem. Egyiküket sem zavarta, hogy kérésemet Vasy Géza, az Írószövetség elnöke is támogatta. 
Mit tehettem ezek után?  Minthogy rengeteget dolgoztam ingyen eddig is, az lett a kérdés, dolgozhatok-e egyáltalán, ha nincs egy vasam sem. A nincsből ugye nem adhatok senkinek, még magamnak sem. Ezért aztán tudathasadásom világánál rövid úton kirúgtam az igazgatómat, felmondtam munkaviszonyát, mondván, nem kapsz egy vasat sem. Azt is megtiltottam neki, hogy hitelt vegyen fel. Még képes lenne hónapról-hónapra hitelből fizetni az adót. (Ha valaki nem értené: a kirúgott alkalmazottam én magam voltam.) Ugyanakkor egy igen derék ember segítségével, Erőss Zsolttal én magam láttam munkához. Reménykedtem, hogy felhalmozódott könyveinkből  pénzt csinálhatok, ezért egész nyáron készítettük a Hét Krajcár honlapját. Meg lehet nézni a neten. Nagyon jó lett. És akkor levelet írtam a Könyves Szövetség elnökének, azt kérdeztem Szentmártoni Jánostól, mit tehet megmaradásunkért a Szövetség? Elnökünk azt felelte, fogalma sincs, szerinte jövőre a Könyves Szövetség meg is szűnik.
Én nem egyezem bele sem a Hét Krajcár, sem a Könyves Szövetség, sem a többi kis kiadó megszünésébe. Nem adjuk fel, nem adjuk meg magunkat a felelőtlenül pusztító kormányzati akaratnak. Ha mi nem leszünk, megnézhetik magukat nemcsak az idősebb magyar írók, a fiatalok is. Ha azt hiszik, hogy majd a nagy kiadók és a nagy kereskedők kiadják és terjesztik a könyveiket, hogy az ő kedvükért félreteszik a futtatottak műveit, akkor nagyon tévednek. Ha nem lesznek kis kiadók, ha nem lesz Könyves Szövetség, befellegzik a magyar irodalomnak.  De ehhez ugye mi nem járulhatunk hozzá.
Tapasztaljuk, hogy a kereskedők alig-alig veszik át könyveinket, aztán meg gyorsan visszaadják. Mert „sok a könyv”. A nagy kereskedők, a kiadói támogatások valódi haszonélvezői, nem érik be az itt-ott már 56 százalékos árréssel sem. Egyre erősebbek és egyre hatékonyabbak ők az egyesülésben is, így a kis kiadók tönkretételében. Könyveinket csak látszólag terjesztik, noha monopolhelyzetbe jutottak a könyvkiadásban is. Övék a haszon.
Ajánlottuk többször a minisztériumnak: vegyen könyvet a kis kiadóktól a könyvtáraknak. Senki sem hallotta meg javaslatainkat. A könyvtárellátó 20 példányokat vesz át, verskötetből gyakran annyit sem.
Mit tehetünk? Hagyjuk az egészet? Hagyjuk, hogy a kulturális kormányzat leváltsa az írót, az olvasót, a pedagógust, az irodalmat, a magyar kultúrát? Kevés a fóka? Hagyjuk, verjenek csak agyon az eszkimók, sőt kiméljük meg őket még ettől a fáradságtól is, verjük csak egymást agyon? Vagy tegyünk úgy, mint a dinnyések? Rakjuk körül könyveinkkel a Parlamentet és gyújtsuk fel az egészet?
Mi nem vagyunk gyújtogatók, sem felelőtlen, országrontó szolgák. Nem balhézunk. A kormány felelős a magyar kultúra tragikus helyzetéért. Mi nem adhatjuk meg magunkat. A Könyves Szövetség tagjainak össze kell fognunk, hogy a silányság ne állhassa útját az értéknek, a sötétség a világosságnak, az oktatási és kulturális miniszter az oktatásnak és a kultúrának, a felelőtlen magyar kormány a felelősségnek, a becsületességnek, a tudásnak, a szellem világosságának, a nemzet érdekeinek. Nem járulhatunk hozzá sem az irodalom, sem az olvasó, sem a nép leváltásához.
Ezért itt a Tokaji Írótábor egy beadványában meg kellene fogalmaznunk, hogy rossz tapasztalataink birtokában már nem hisszük el, hogy ez az oktatási és kulturális minisztérium, ez a kormány meg tudja és meg is akarja védeni a magyar szellem, a magyar kultúra, a magyar irodalom érdekeit és értékeit. De azt is meg kellene fogalmaznunk, hogy a magyar irodalom megmaradásáért, értékeink gazdagításáért és elterjesztéséért, egyben a kis könyvkiadók és a Könyves Szövetség működési feltételeinek biztosításáért mit várunk el a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól, mit várunk el a kulturális kormányzattól.

                                                                                                              

Elhangzott a Tokaji Írótáborban 2008. augusztus 16-án.

Szólj hozzá »