újdonságokelőkészületbenmeghívófórumhírlevélkatalógusoldaltérkép
a kiadórólkönyveinkszerzőkhíreksajtószobaarchívumpartnerekrendeléskapcsolat
Munkatársak » Szerkesztőség »
     Bemutatkozás                                                                                            



1989-ben, a forradalom 33. évfordulójára megjelent Móricz Zsigmond Kör antológiája, az  Oly sok viszály után egyértelműen jelezte a hagyományos magyar irodalom művelőinek, a Móricz Zsigmond Kör tagjainak szándékát: a széthullás ellen össze kellene fognunk… A hatalmak azonban nem az összefogást, hanem a bomlás folyamatait támogatták. A magyar nép és nemzet sorsára tekintő Móricz Kör írói is inkább csak szándékuk szerint lehettek egységesek. A Magyar Írószövetség széthullásának időszakában már látszott, hogy ki-ki egyéni képességei-lehetőségei szerint mentheti-juttathatja el műveit az Olvasóhoz, ahogy lehet: a korábbiaknál is nehezebben. Saját forintjainak (krajcárjainak) összedobásával 1991-ben ötven író létrehozta a Móricz Zsigmond Alapítványt, s a magyar irodalom és a magyar írók többségi sorsának kifejezéseként megszületett a Hét Krajcár Kiadó, amely azóta is úgy keresi azokat a huncut krajcárokat, ahogy Móricz halhatatlan novellájának hősei keresték.


                                                           Rajki László szobrászművész emlékplakettjei.



Személyes sorsom felöl nézve pedig úgy történt, hogy halni készülő atyai barátom, Tamási Lajos 1992 tavaszán (a jelenlétemben) átadta Varga Domokosnak a Hazatérés kéziratát. Így lett ő, Varga Domokos  a válogatott versek szerkesztője, majd Cseres Tibor után a Móricz Kör elnöke, én pedig – Tamási 1992. november 23-án bekövetkezett halálával – botcsinálta kiadó. Lényegében ugyanakkor, 1993-ban lett útravalónkká a szépség és jóság könyve, A hét krajcár hasonmása. Névadónk tehát Móricz Zsigmond. Életem válságosra fordult időszakában és azután is ők, barátaim segítettek: műveikkel életükben és holtukban munkát és kenyeret adtak és adnak nekem és szeretteimnek. Rájuk gondoltam, amikor így írtam Este című versemben: „Legyen bármelyik / élő vagy halott / mindegyik ott van / ahol én vagyok // Amíg vagyok / nekem adják teremtő életük / érett gyümölcseit. / Tőlük kapok / munkát, kenyeret, / pénzt, gondolatot. / Általuk és velük / hétkrajcáros könyvekké / váltom szellemük…// Ősz hajjal álmodnak / és dolgoznak nekünk / drága öregeink! / Én is viszem / vigyük tovább / a könyveik, fiam! / Álmodj velük és álmodj velem / virágozz édes nemzetem!”


Benke László


Alapítók